A DENTO SHITO RYU sok különféle állást használ, melyek létrehozásakor a megfelelő stabilitást és a különböző irányú elmozdulások végrehajthatóságát tartották szem előtt. Funkciójukra jellemzően az állások különböző lábfejtávolságúak lehetnek miközben a testsúlyközéppont a stabilitás és az egyensúly optimalizálása miatt az adott állásra jellemzően feljebb, vagy lejjebb helyezkedik el.
Az állások alkalmazás-technikailag igen jelentősek. Hiszen ezek teszik lehetővé, hogy mindig az adott helyzetnek megfelelően, ahhoz alkalmazkodva a számunkra előnyös pozícióba hozzuk a testet, rakjuk a súlypontot. Már a tanulás elején hangsúlyozni kell a helyes testtartást, a csípő, a gerinc és a fej helyzetét.
Egyes állások a stabilitásra fókuszálnak, míg mások inkább a mozgékonyságot segítik elő.
Az állásokban, helyben vagy lépéssel hajthatók végre a kéz és lábtechnikák. Helyzetváltoztatással a kombinált technikák hajthatók végre, illetve a küzdelemnek legmegfelelőbb állás és küzdőtávolság (ma-ai) vehető fel. Egyes állások változatlan formában használhatóak szinte az egész küzdelem alatt, míg mások csak egy-egy pillanatra fedezhetőek fel eredeti alakjukban.
Funkció szerint két nagy csoportra oszthatjuk az állásokat:
- ) Természetes állások: Készenléti alapállások, amelyek előkészítik a technikai állásokat. Pl.: heisoku-dachi, musubi dachi, hachiji-dachi.
- ) Technikai állások: A testsúlyközéppont mélyebbre helyezésével a lábak megfelelő helyzetbe hozásával és a stabilitáshoz szükséges belső vagy külső izomcsoportok szükséges megfeszítésével keletkező állások. Ezekből indulnak ki a karate támadó és védőtechnikái, elemei. pl.: zenkutsu-dachi, shiko-dachi, nekoashi-dachi
Magas állások:
Ezeknél az állásoknál a térd csak enyhén hajlított, éppen csak annyira, hogy egy esetlegesen szükségessé váló gyors elmozduláshoz megfelelő kiindulópont lehessen.
HEISOKU DACHI (zárt állás) A lábfejek összezárva előrenéznek. Sokszor átmeneti állás a formagyakorlatokban.
MUSUBI DACHI (üdvözlő állás) A sarkak összezárva, a láb ujjai 45 fokban kifelé néznek. Leggyakrabban az üdvözléskor találkozhatunk vele.
HACHIJI DACHI vagy soto hachiji dachi (természetes állás) A lábak vállszélességben, 45 fokban kifelé mutató lábujjakkal állnak. Ez az egyik leggyakoribb alapállás a karatéban.
UCHI HACHIJI DACHI (belső állás) Hasonló a hachiji dachi-hoz, de a lábujjak itt befelé fordulnak, körölbelül 30-45 foknyira, amennyire a térdek engedik. A térd enyhén hajlított, a hasizmok enyhén feszülnek, a csípő elől felhúzva.
HEIKO DACHI (párhuzamos állás) A lábak vállszélesek, párhuzamosan előre néznek. Gyakori állás az alaptechnikák gyakorlása közben.
SAGI ASHI DACHI, tsuru ashi dachi (daru állás) Ebben az állásban csak az egyik láb érinti a földet, a másik térd felhúzva, a felhúzott lábfej a tartóláb térdhajlatában van hátul. Jól fejleszti az egyensúlyérzéket, a felhúzott térd pedig jó kiindulópont lehet egy rúgáshoz.
Középmagas állások:
TEIJI DACHI (T-állás) A lábfejek „T” betűt alkotnak oly módon, hogy a támasztó láb egy lábfejnyivel előrébb helyezkedik el és a haladási irányba néz, a tartó láb pedig merőleges a haladási irányra.
NAIHANCHI DACHI A sarok szélesebb, mint a váll, a lábujjak 30-45 fokban befelé néznek.
SANCHIN DACHI (három csata állás, óraüveg állás, belső feszített állás) Az egyik legstabilabb állás. Vállszéles, a hátsó lábfej előre néz, az első láb ujjai befelé fordulnak. Az első láb sarka a hátsó láb ujjaival van egy vonalban. Az állás szemből és hátulról a legerősebb, legstabilabb. Szemből, a nyitott oldal felől, és a vele ellentétes irányból, viszont instabil és gyenge. Ezt az erőteljes állást Kanryo Higashionna-nak, a naha-te nagymesterének tulajdonítják, mert sok általa kialakított kata-ban megtalálható a Sanchin-tól a Superimpei-ig. Gyakran használják ezt az állást a különböző légzéstechnikák gyakorlásához.
MOTO DACHI (küzdőállás) Mindkét láb kissé behajlítva, az elülső egyenesen előre néz, a hátsó enyhén (~30 fokban) kifelé van fordítva. A csípő szinte teljesen szemben van az ellenféllel vagy csak enyhén elfordítva. Ez az egyik leggyakrabban használt küzdőállás.
KOSA DACHI (kereszt állás) Ez egy szűk, rövid állás. Moto dachi-ból előreindulva a hátsó láb térde hátulról érinti az első láb térdét úgy, hogy a keresztezett hátsó lábnak csak a talppárnaja érinti a földet. A combok szorosan zártak. A gyakorlatban egyes fordulások, dobások előkészítésénél van nagy jelentősége.
HAN ZENKUTSU DACHI (rövid zenkutsu dachi) Ez az állás magasabb és rövidebb, mint a zenkutsu dachi, de hosszabb és alacsonyabb, mint a moto dachi. Néha előfordul a formagyakorlatokban, általában valamilyen rövidítés eredményeképpen. (pl. pinan nidan)
Mély állások:
Ezen állásokban a súlypont alacsonyan van. Ezek az állástípusok mind egy magasságban vannak. Tulajdonképpen ezen állások erősítik meg, készítik fel a lábakat és javítják a testtartást.
SHIKO DACHI (lovagló állás) Mint ahogy a neve is mutatja, a lábak formája egy lovon ülő emberéhez hasonlít. Egyes karate stílusokban a kiba dachi-t nevezik lovagló állásnak, mert a lábfejek ott párhuzamosak, míg a shiko dachi-nál 45 fokban kifelé állnak. A shiko dachi kevésbé terheli a térdeket és a bokát, könnyebb benne az elmozdulás, az egész állás természetesebb. Hosszúsága kétszerese a vállaknak. Nincs szélessége. A felsőtest a haladási iránnyal párhuzamosan helyezkedik el. A lábak terhelése egyenlő mértékű. Térdek a lábfejek irányába néznek, és minél jobban hátrafelé feszülnek. A súlypont a két lábfej között és a két koshi metszés-pontjában helyezkedik el. Ebben az állásban nagyon észre vehető, ha rossz a testtartás (például a fenék kitolás). Ezt az állás a keskeny, szűk helyeken, helyzetekben ott, ahol viszonylag kevés hely áll rendelkezésre, a mozgásra oldal irányú haladáskor alkalmazzuk. Oldal irányban a legerősebb és stabilabb, míg szemből, a testre merőlegesen minden szempontból gyenge az állás.
ZENKUTSU DACHI (frontális állás) Egy váll szélességű, a hossza pedig, kétszeres vállszélesség. A felsőtest, a haladási irányra merőlegesen helyezkedik el. A súly 60 százalékban az első lábon (ami a tartó láb) van, míg a hátsó láb 40 százalékban terhelődik (ami támasztó láb). Akkor lesz helyes az állás, ha a lábfejek előre néznek és tartó láb térde a lábfej felett, kicsivel a boka előtt helyezkedik el, a hátsó láb nyújtott, a lábujjak pedig a lehető legjobban be vannak fordítva előre úgy, hogy a sarok a földön marad. Ebből a helyzetből lesz gördülékeny a haladás. Ezzel az állással jellemzően előre és hátra tudunk haladni. Ebben a két irányban a legerősebb és stabilabb, míg oldal irányból gyenge az állás. Szemből nézve az állás egy egyenlőszárú háromszöget mutat. Ez az egyik leggyakoribb támadóállás az összes karatestílusban.
NEKOASHI DACHI (macskaláb állás) Rövid, szűk állás. A támasztó láb egy lábfejnyi távolságra van a tartóláb előtt. Az összes súly a hátsó lábon nyugszik (telitalpon), amelynek térde mélyen hajlított, a lábfej kifelé fordul kb. 30-45 fokban. Az első lábnál csak a lábujjak és a talppárna érinti a földet, formája a mae-geri-hez hasonló tartású.
KOKUTSU DACHI (hátsó hosszú állás) Az eltérő karatesílusokban két fajta kokutsu dachi van használatban (japán és okinawai). A dento Shito-Ryu-ban az okinawai változatot gyakoroljuk, melynek formája olyan, mint egy fordított zenkutsu dachi. A hátsó láb térde erősen hajlított, mindkét lábfej hátrafelé néz, kb. 45 fokban. Az első láb nyújtott, a csípő oldalra néz az első lábbal egy vonalban.
köszönet a forrásért:
KARATE 