Egy Shito-ryu dojo-ban ez a kétféle tiszteletadás fordul elő leggyakrabban. A ritsurei nem más, mint meghajlás álló helyzetben, a zarei pedig meghajlás seiza-ban.
- Ritsurei: Ha természetes, vállszéles állásban állsz, akkor a jobb lábbal befelé kell lépned a bal irányába. A karok szorosan a test mellett, kezek tenyérrel befelé a comb oldalán pihennek. Ez egy musubi dachi. A meghajláshoz derékből hajolj előre körülbelül 30-45 fokot.
A japánoknál a meghajlás mélységéhez nagyon sok protokoll és szabály kapcsolódik, de a dojo-ban bőven elég a 30-45 fok. Hátad legyen egyenes, ne görnyedj. Ha a meghajlás szöge kevesebb, mint 30 fok, az tiszteletlenségre utal, de a 45 foknál mélyebb már felesleges (extrém esetekben előfordulhat, pl. bocsánatkérésnél vagy különleges személy látogatásakor). Ezután egyenesedj fel, majd a jobb lábbal lépj vissza vállszéles állásba.
Felmerült egy kérdés a kéztartással kapcsolatban. Valaki ezt mondta: ”Amikor Japánban jártam azt láttam, hogy amikor meghajolnak, a tenyerük nem oldalt, hanem a combjukon elöl volt.” Ez igaz, ez a módszer nagyon gyakori, főleg a kereskedők és a nők között, de a karatét gyakorlóknál mégis inkább a fent leírt forma az általános.
Az egyik leggyakoribb hiba, amit néhányan elkövetnek, hogy meghajlás közben felemelik az állukat és felfelé néznek. Egyesek szerint ezt azért kell így csinálni, hogy az ellenfél folyamatosan szemmel legyen tartva, nehogy megtámadjon minket meghajlás közben. Ez logikusan hangzik, de nagyon távol esik a japán budo szellemiségétől. Egy mester még lehajtott fejjel is észre kell vegye az ellenfele támadását ha az közelebb lép vagy mozdulni próbál. Ezért a dojo-ban inkább arra törekedjünk, hogy ezúton is kifejezzük tiszteletünket egymás felé. Az utcán nem valószínű, hogy bárki is meg fog hajolni a harc előtt.
- Zarei: a hagyományos japán ülés egy nyugati ember számára bonyolult és sok kihívást rejt magában. A zarei három mozdulatsorból áll; leülés, meghajlás, felállás.
A leülés musubi dachi-ból indul, sarkak összezárva, lábujjak kifelé néznek kb. 45 fokban. Egyenes háttal lassan süllyeszd a súlypontod, úgy, hogy a lábujjpárnáddal (koshi) érinted csak a talajt. Először a bal térd ér a földhöz – nem koppan! – majd ezután jön a jobb. Fordítsd a lábfejeid lefelé és ülj be a két sarkad közé. A férfiak térde egy-két ököl távolságnyira nyitva, a hölgyeké teljesen össze van zárva! A kezek lazán, nyitott ujjakkal a combon nyugszanak tenyérrel lefelé.
Meghajlás: bal kezed tenyérrel lefelé tedd a bal térded elé, majd a jobb kezed tedd a jobb térded elé és formálj egy háromszöget a kézfejeddel. 
Ha mindkét kéz a földön van, felsőtesteddel dőlj előre 45-60 fokban, de légy biztos benne, hogy nem fogsz előrebukni! 1-3 másodpercig maradj meghajolva, majd először a jobb kezedet, aztán a balt is húzd vissza a combtőhöz és egyenesedj vissza seiza-ba.
Felállás seiza-ból: először húzd vissza magad alá a lábujjaidat (ez a tsumasaki dachi). Emeld fel a jobb térdedet, csípődet told fel és lépj egy kicsit előre, nagyjából a bal térd vonaláig. Állj fel és a jobb lábat húzd vissza a bal mellé musubi dachi-ba.
Amit a zarei során kerülni kell:
- A kezeidet ne tedd le a földre, azok továbbra is kiinduló helyzetben a tested két oldalán vannak! A leülés és felállás kizárólag a lábak dolga.
- A gyakorlatot mindvégig egyenes háttal végezzük! A meghajlásnál ne görnyedj, tartsd egyenesen a hátad. Ez főleg akkor fordul elő, ha a kezeid túlságosan közel teszed a térdedhez.
- Ne nézd a földet, egyenesen előre nézz! (a meghajlás kivétel)
- A meghajlás alatt ne emeld fel a feneked a sarkadról! Ha másképp nem megy ideje fogynod egy kicsit…
Miért a bal oldali kéz vagy láb indul először és miért az marad utoljára a felállásnál?
Ez a régi szamuráj hagyományokból ered. A szamurájoknak mindig a jobb kezükkel fogták a kardot, ami értelemszerűen a baloldalukon viseltek. Mivel szinte állandó harckészültségben álltak, ezért amikor leültek, először a bal térdet tették a földre, hogy ne legyen a kard útjában, ha azt hirtelen elő kellett rántaniuk. A hagyományos japán ülésben (seiza) történő meghajlás során taktikai okból úgy hajoltak meg, hogy az előrenyúló bal kéz kitakarja a szemben ülő szeme elől a kardot, a jobb kéz pedig minél tovább készenlétben lehessen, a lehető legközelebb a kard markolatához.
KARATE 